Azt gondolom, nem lehet általánosítani, mert mindenkinek egyedi útja van és más-más információk a lelkében/más lenyomatok a tudattalanban/más karmacsomagja van.. De vannak általános tendenciák, ha fázisokat kell meghatározni.🙏
1. Látás: látod azt, hogy a szüleid valójában kicsodák. Hogy mit adtak neked; hogy mit nem adtak meg; hogy mivel ártottak; hogy milyen volt a gyerekkorod valójában.
2. Érzés: tudsz haragot, majd dühöt érezni. Lehet, hogy látod már, hogy miért választottad őket. De engeded, hogy fájjon minden. Átégeted, átfájod, kisírod, kiüvöltöd, kiokádod, beleengeded magadat az érzésekbe. Átégeted az érzéseket, a dühöt. Ez tart ameddig tart.
Eltávolodás: ennek a fázisnak lehet a része, hogy egy időre eltávolodsz tőlük, mert ez szükséges, ez szolgál.
3. Megbocsátás
4. Leborulás: a fentiek után tud őszintén megérkezni a mozdulat, hogy leborulsz tisztelettel a karmájuk előtt, az útjuk előtt. Látod már, hogy miért választottad őket. De leborulsz igazul az előtt, hogy ők a nagyok, és te pedig a kicsi. Tőlük jött az élet feléd.
5. Elfogadás, béke: amikor elfogadod, hogy ők már nem nagyon változnak. A benned élő gyermek mindig reménykedik, hogy talán igen… De amikor már a felnőtt személyiség belső nyugalma elfogadásban van, és ő maga öleli belül a gyermeket. Ekkor születik meg a belső béke e kontextusban.
És ami még fontos: a fejlődés sosem lineáris. Újra és újra visszaregresszálunk gyermeki létbe, és ez teljesen oké. De mindig eggyel tisztábban, eggyel nagyobb stabilitással és tengellyel, egyre nagyobb tisztánlátással, nyugodtabb idegrendszerrel, tisztább tudattal, gyógyultabb lélekkel…. 🙏
Szeretettel🤍,
Bogi