Puha, lágy, befogadó, libbenő, női összefogás… 
– Sokat használjuk ezeket a szavakat, de közben sokszor nem érzem igazán őszintének azt, ami mögöttük van.
Sokszor éreztem azt, hogy valami el van maszkolva, hogy a felszín alatt valami egészen más zajlik.
Vagy éppen azt, hogy valami erőltetve van, miközben belül nincs valódi egyensúly.
És ugyanezt tapasztalom a vad, ősi női erő folytonos hangsúlyozásánál is. (És ennek az intenzív, ősi erőnek a biztonságos, hosszú távú megéléséhez is szükség van belső stabilitásra és rugalmas idegrendszeri szabályozásra).
Számomra a nőiség megélése nem arról szól, hogy milyennek kell lennem nőként, hanem arról, hogy mennyire tudok őszintén önmagam lenni.
Rengeteget kutattam ezt a témát, még szakdolgozatot is írtam belőle a Károlin, például a valódi női erőről. Ott nyolc nővel (szakmai társakkal) társulva létrehoztunk egy női csoportot is – ezt majd egy következő írásban kifejtem. 
Végül mindig oda lyukadok ki, hogy számomra a belső egyensúly, a belső biztonság és a belső szabadság a kulcs.
Mert ha belül egyre nagyobb a biztonság, ha van egy rugalmas és jól szabályozható idegrendszer, törekvés a tiszta tudatra, és a belső világodban is egyre nagyobb a rend, akkor lehetsz lágy és lassú, amikor az az igaz. És lehetsz aktív, határozott és gyors, amikor éppen az az igaz.
Ez egy tánc belül, és így kívül is. 
Azt tapasztalom, hogy amikor tartósan valamelyik szélsőséggel azonosulunk, akkor könnyen elveszíthetjük ezt a belső szabadságot.
Ha állandóan a vad, őserejű nő akarsz lenni, az is egy felvett szereppé válhat. Ha mindig a puha, gondoskodó anyuka akarsz lenni, az is.
Pedig sokfélék vagyunk.
Én magam például sosem voltam egy tipikus ősanya vagy az otthonát díszítgető, konyhában tevékenykedő tündér. 
(Pedig az is tök menő tud lenni.) Másban viszont kifejezetten nőies voltam.
És közben a csoportjaimon például nagyon is előjön belőlem a puha, anyai minőségem.
Anyának lenni is annyiféleképpen lehet. Nem biztos, hogy úgy, hogy gyereket szülsz. De az is lehet, hogy neked éppen úgy.
A lényeg, hogy azt élhesd, aki vagy. Hogy lehess önmagad.
Az egyensúly számomra ennek a folyamatos tánca.
Hogy a dualitások szintjén a benned élő férfi és női minőségek egyaránt engedélyt kapjanak, egyre inkább gyógyulhassanak, és így ezt a táncot egyre nagyobb belső biztonsággal járhasd.
Önmagadban, a kapcsolataidban és a mindennapok teremtéseiben is.
Én magam is csetlek-botlok ebben.
De azt veszem észre, hogy ahogy belül egyre nagyobb a biztonság és az egyensúly, úgy egyre szabadabban járom ezt a „táncot”. Elvárások, felvett minták és kötelező maszkok nélkül.
Közben van valami mély ősi erő, ami se nem női, se nem férfi, nem-kettős, de minden mögött ott van… Na ezt felfedezni önMAGadban, ez is egy kulcs szerintem.
Én egész életemben női csoportok tagja voltam. Már általános iskolában is lánybandánk volt.
Egyébként közben latin táncoltam és rockbandában doboltam. Na, ezt add össze! :))
És mennyi mindent vetítenek ránk mások a külsőnk alapján is… Én is sokszor tapasztalom ezt. Izgalmas!
Hatalmas utat jártam már be ebben a témában, és még baromi sok van hátra…
A rivalizálás is egy nagy témánk, de abba most nem is megyek bele ebben a posztban.
Mindig azt hiszem én is, hogy teljesen meghaladtam, aztán olyan helyeken bukkan még fel, ahol nem is számítok rá. 
De hiszem, hogy ezeken a mintákon is túl tudunk lépni.
Ebben a csoportban – kommentben – most magunkért megyünk.
Hogy őszintén élhesd azt a nőt, aki vagy!
És egyre inkább felszabadulhass… 
A nőiségről való bullshitelés nélkül. 
