–
“Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” – mondta Jézus a kereszten.
Ez a mondat számomra, maga az önátadás, a bizalmi ugrás (=zuhanás a nem tudom tudatba, a semmibe), a hit, az élet…
Kívánom magunknak, hogy ma meghaladva a bennünk levő ellentéteket, túl a dualitáson, haladhassunk az Úton egy olyan krisztusi/buddhai tudatállapot felé, ahol tiszta jelenlét és teljes önátadás van.
Hogy tudjuk szívből és tisztánlátással engedni az életnek, hogy áramoljon.
Hogy tudjuk most elengedni, aminek mennie kell… hogy tudjon bennünk meghalni, aminek most meg kell halnia.
Hogy a szenvedés keresztjéről le tudjunk jönni.
Nehéz heteken vagyunk túl.
Sok a zavar, a szorongás, a szenvedés, a zűrzavar.
Sok a bizonytalanság.
Sok mindent még nem látunk.
Kívánom magunknak, hogy ezt a nem tudást engedjük most át magunkon. Hogy abból tudjunk lenni, ami bennünk nem mozdul.
Kívánok magunknak türelmet, belső erőt, kitartást, elmélyülést, energiát a továbbiakban.
Nemrég egy kérdésre, miszerint “honnan tudjuk, hogy mi a dolgunk?” – Heidrich Ildikó zen tanító ezt válaszolta
:
“Az erek, a patakok, a folyók, a folyamok honnan tudják, hogy merre kell menni?”
-Ezt az önátadást, éber áramlást kívánom mindannyiunknak.
Őszinte szeretettel,
Szép ünnepet, újjászületést!
Bogi