Egy gyönyörű, mély és fontos Utazás volt nyáron a női elvonulás, amit Társaimmal karöltve, 4-en vezettünk, 5 csodás segítővel.
Szavakba nehéz önteni, amit számomra ez adott.
Megpróbálom mégis:
– Bátor Nőket egy térben, akik mozdulnak magukért és egymásért;
– Közös csendet együtt, ahol mernek látni és őszintének lenni önmagukkal;
– Közös táncot, ahol a szenvedély élhet;
– Közös áramlást, ahol a sokszínűség az egység felé visz;
– Szívteret;
– Gyönyörű női testeket és lelkeket;
– A nem-mozduló tudat terének tapasztalatát, ennek lehetőségét;
– Felelős odafordulást a gyógyulás, tisztulás és fejlődés felé;
– Közösséget;
– Csopvezből: egyenrangú együttműködést.
És hozott nehéz karmákat is, melyek végtére is az Utamat szolgálták. 🙏
Köszönöm, hogy a részese lehettem, mind emberileg, mind szakmailag, mind nőként hálás vagyok érte, teljes szívemből.
Azonban, ahogyan törekszem ezt újra és újra átadni a klienseimnek is: fontos az irányvétel, és, hogy a saját, autentikus, igaz Utadat tudd járni.
És az én saját igaz Utam most másfelé visz.
Így a jövőben, a “következő évadtól”, úgy döntöttem, nem folytatom e nő elvonulást, mint csoportvezető.
Jövőre ebben az időpontban, amikor a következő ilyen nagy női elvonulás lesz, én a Zen Templomban fogok 10 napos elvonulást ülni – és amíg világ a világ, ez a legtöbb, amit tehetek, magamért és másokért.
Az irányvételem az elmúlt egy évben tudott igazán letisztulni. És bár nagy küzdelmeket vívtam belül: többször volt, hogy meginogtam, próbáltam kiskapukat hagyni, és majdnem letértem róla, mostmár döntést hoztam – és csinálom, amiért jöttem. Akkor is, ha nehezebb, akkor is, ha “lassabb”, akkor is, ha kevésbé látványos, és akkor is, ha csendesebb, és, ha türelemre int. Akkor is, ha nem-tudom hova visz. Akkor is: pillanatról-pillanatra ez a helyes.
Az irányvétel itt a legfontosabb szó, és az is, mint ahogyan a nagy bölcsek megmondták:
egy seggel több lovat nem lehet megülni. 🙂 Vagyis megvalósítható, de én nem szeretném. 🙏
Ettől függetlenül távolabbról, de továbbra is támogatom ezt, hogy ennyi nő együtt, egy térben gyógyul, tisztul.
És persze a nők kísérése megmarad az életemben, mert fontos. De van, ami e mögött van, ami nem-mozdul. Ez a valami, ez az “egyszerű és tiszta”.
És a nagy nevén úgy hívják: Dharma. 🙂
A Dharma útja az én Utam, és a zen nekem a tér. Innen indulok, s innen indul minden.
A legnagyobb szeretettel emlékezem vissza erre a nagy női elvonulásra, ahol csodálatos Nőket kísérhettem az Úton, és egyenrangú, kölcsönös tiszteleten alapuló társulást tapasztalhattam meg csoportvezető társaimmal. És ezekért hálás vagyok. Kívánok szívből további szép Utat és sok szép elvonulást ennek a női társulásnak.
Szeretettel 🪷 🌹
Bogi