A zen egy folyamatos halál. Az illúziók és hamis önképek halála. Nem könnyű út.
Bizonyos felnövekedettségi szint után érdemes rálépni (különben lehet, hogy elkerüléssé válik).
Azonban, ha döntesz ezen irány mellett, és megvan az erőfeszítés, akkor tisztítótűz indul. Lehet, hogy néha még dühös is leszel a gyakorlásra: “miért veszed el, amit eddig igaznak hittem – magamról, magamban, a világról?!”
Aztán egy ponton valóban ráébredsz arra: nem érdemes másképpen élni, mint igazul és őszintén.
