A számok jól keretezik a mélyebb dolgokat:
a húszas éveim elején kezdtem az önismeretet, s ez kb. 10 éve mélyült be.
5 éve vagyok zen gyakorló, mellyel párhuzamosan kezdtem a Mentálhigiénés szakember képzést a Károlin, valamint a család- és rendszerállítás képzést. Majd a többit.🙃
Mind kliensként és gyakorlóként, mind segítő szakemberként tapasztalom 5 éve a meditáció és az önismeret összhangját.
A csoportjaimat is így vezetem az elmúlt 3 évben, hogy mindkettő helyet kap.
Szoktam magamról is írni, amit azért teszek, mert hiszem, hogy a személyes történetemmel segíteni tudok. És mert kapcsolódni is mélyebben és közelebbről tudunk így. Továbbá imádok írni és alkotni.
Sok-sok év terápia, és gyakorlás után kezdtem el nyíltan beszélni az egykori evészavaromról és egyéb függőségeimről, a nehéz gyerekkoromról és ennek okán (is) a későbbi bántalmazó kapcsolatomról.
Arról, hogyan szenvedtem belül, miközben látszólag egy csillogó és sikeres életet éltem, a legnevesebb és “legmenőbb” középiskolát és egyetemi képzéseket jártam ki, és a legmenőbb helyeken dolgoztam – papíron. És ezen a papíron egy csillogó karriert építettem fel.
Belül azonban szorongtam.
Szenvedtem.
Függőségekbe menekültem, kicsekkoltam – sokféle módon, viharos kapcsolataim voltak, veszteségek stb…
Majd egy ponton az egészet ott hagytam és új életet kezdtem.
Sok helyről fel kellett állni.
És még eztán kezdődött csak az igazi belső utazás…😊
Szokták mondani: Bogi Te nem a könyvek által lettél segítő, vagy az iskolapadban. Hanem a tapasztalás szülte meg ezt a szerepedet.
Nagyon sötét és szűk helyekről indultam, és engem a (zen) meditáció és az önismeret tudott úgy ébreszteni és tisztítani, hogy egy szabadabb és teljesebb életet éljek.
Keresem még, hogyan tud találkozni az írás, a kreatív írói múltam, a segítő szándékom és a saját tapasztalatom – hogy segíthessek vele.
Keresem, hogy hogyan adjam át azt a lassan összeálló rendszert, amit magamban kitapasztalok – a tudati-, idegrendszeri-, lelki-, testi- és személyiségmunka együttese…
Egyelőre a social média felület van, de érzem, nem ez az Út.
Hagytam időt, adtam teret. És akkor elkezdett kiömleni.
Könyv lesz, születik, vajúdom, nem tudom mikor lát napvilágot. Lehet, hogy 1 év múlva, lehet, hogy 10-20 év. Nem is ez a lényeg.
Nagyon jó érzés ringatni, az Útján lenni, lassan puhán teremteni, nem fejből, intuitívan, s amikor a testem jelez. Nincsenek határidők, feszülés, teljesítménykényszer, és algoritmusok. A természet ritmusa van, az intuíció, és a női test bölcsessége.
Na, erről is írok majd a könyvben!:)
Várom, hogy akit majd megtalál, annak tudjon segíteni.
Nem “fentről” írom, csak járom az Utat én is, és amit megéltem és tapasztalok az talán segíthet másnak. És hát szívem csücske az írás, amióta csak képes vagyok rá. Miért is ne használnám alkotásra és segítésre egyszerre?🙏😊🤍
Születik…
Közben indulnak a csoportjaim, egyénik, ott is ott van minden. Kicsiben, nem nagyban. A csend erejével. Közelségben. Így pont elég.