Ezt egy templomban írtam Rómában, miután pisztáciás fagyit ettem.

Szeretettel, Neked. 🙏💗

ISTEN ÉS PISZTÁCIA

Megkérdeztem Istent
(Ki benned s bennem, mindenhol):

lehet-e oké, ami van –
hogy nem pont úgy csinálom,
és nem pont azt,

ahogy a nagy könyvben.

Nem válaszolt.
S mindeközben:
megnyugodtam.

Szeretek lenni azzal,
ami van.

Mélyen érezni,
random pillanatot megkönnyezni.

Fordítva felvenni a zoknimat,
hagyni elázni az arcomat,

szenvedélyesen enni a pizzát.

Nevetve megviccelni egy embert,
pisztáciával meghekkelni a rendszert.

Egy kis utcában eltévedni,
táncolva, chacházva sétálni,

hangosan nevetni,
hosszan elmerengni.

És ezekkel együtt törekedni,
tisztán jelen lenni.

⸻

Oké-e, ha nem vagyok „okélány”?
Annyiszor kérdeztem ezt.

Sosemvolt simára-vasalt blúzom mellett
sosem volt vonalzó-egyenesem.

De amikor az Égre helyeztem tekintetem,
a szívem megnyílt.

Amikor lehullott az első hó,
lábadat betakartam.

S mily egyszerű dolgoknak
örültem oly boldogan.

Nem kívánok most mást,
mint egyszerű életet.

Ha nem is vagyok oké,
láthassam való lényemet, s lényedet,

Meg azt, ami van.

Tudjak szeretni végtelenül,
az itt és mostban időtlenül időzni.

És csak keveset szólni,
helyesen cselekedni,
pont annyit, amennyit kell,

hogy segíthessek –
lényemmel, jelenlétemmel.

Melyet pillanatról-pillanatra,
Átragyog a végtelen.

⸻

Oké vagy nem oké,
mit bánom én…

A szívem megnyitom
az Élet felé.

És tudatomat kitárom a végtelennek,
kezemből kezébe ajánlom lelkemet.

Miközben a pisztáciás blúzom,
szoknyámmal nevetve táncot jár.

A hokedli lassan csücsül az ablakomon,
és tejáztatta majszoljuk a mákosgubát,
középről megkezdve a kakaóscsigát.

A lelkem mélysége pedig óceán,
néha versekben, barlangban,
virágban, várva vár.

Mert ez úgysem elmondható.
Csak tapasztalható.

Ölellek én nevetve
nyáron, télen, tavaszon,
a lehulló, friss avaron,

ami pont olyan színű,
amilyennek meghagyom;

Az Élet zabolátlan,
mégis sima,
bölcs és öreg tenyerén.

Mert ekkor nyílik minden.

Mert ekkor virágzik az egész világ.

Mert ekkor Isten
Mindenen átragyog.