Magas és mély.
Sokszínű ég.
És minden, ami Anyaföld.
Gyógyítom magamat, beölelem belső gyermekemet.
Megadok neki mindent, legjobb szülője leszek.
Magamban biztonságban felnevelem,
Szívemben a meleg otthont megteremtem.
Érzéseimet megengedem, átégetem.
Könnyeimet bátorsággal kiengedem.
Fájdalmamat nem titkolom,
Szívemnek melegével a földet átitatom.
Felmenőim előtt tisztelettel leborulok,
Mit nem viszek tovább, abból kiazonosulok.
Engedélyt adok saját utamra,
mellyel irányt választhatok.
Elengedek, megengedek, befogadok.
Kinyitom a szívemet, irányvételt adok figyelmemnek.
Az energia bennem egy irányba áramlik.
Egy helyről – ahol igaz önvalóm kifénylik.
Tapasztalom a Lényeget.
Az igazság látása vezeti figyelmemet.
És erről a helyről, tisztán megnyilvánulok.
Intuíciómmal, mint iránytűmmel áramolok.
Táncol bennem az anya, az amazon, a papnő és a szerető.
Szívem – lelkem – testem beölelő.
Teljes vagyok, igaz, önazonos.
Egyedi – s közben a Lényegünk egy és azonos.
Érzek, táncolok, elég, ha csak vagyok.
Bennem és általam áramlik a lét,
Így Nőnapon az Élet felé odafordulok.