Megnéztem az Édentől Keletre Netflixes adaptációját. És bár látom én sok sebét filmes szemmel, mégis a bőröm alá kúszott.
Számomra ez a sorozat a szeretetlenségről szól. Traumatörténet és szexuális traumatörténet.
Bemutatja, mi történik, ha gyerekként ilyen sérülések érnek. Milyen démonokká és milyen mágiává növik ki magukat benned, és aztán hogyan pusztítanak tovább.
Bemutatja a (testvér)féltékenység mélységeit, és azt, hogy a belső harcaink hogyan válnak újra és újra külső harcokká is.
Milyen az, amikor az anya nincs jelen, az apa pedig bántalmazó.
Hogyan lesz egy családrendszerben a nő magányos, a férfi pedig gyenge.
Hogyan élnek tovább transzgenerációsan akár a megfelelésből fakadó szenvedések.
És még megannyi rétege van.
Milyen az, amikor hasítottság van benned: amikor csak “jó” akarsz lenni, és ezzel teremted meg valójában a poklot.
És milyen egyensúly születhet belül, ha mindezt integrálva a középutat járod.
A lényeg számomra az utolsó rész végén hangzik el:
„Lehetőség.”
Minden karma -én mindent karmának hívok, ami mintázat, séma, trauma stb.- egyben lehetőség is.
Rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele.
És a nap végén a választásaid összessége, a szokásaid összessége vagy.
Mit választasz?
Nekem ezt üzente…🙏
Szeretettel ajánlom ezt a minisorozatot, ha mélyre mennél.
De ne akkor, ha kisimulni és töltődni vágysz. Mert arra is szükség van…
🙏🫶
