Számomra bizonyos könyvek és filmek az önismeret és felébredés útját szolgálják.
Az mutatja meg, hogy egy ilyen alkotással találkozom, hogy miután megnéztem vagy elolvastam, velem marad…
Ilyen számomra a Vándorló palota filmadaptáció is, Mijazaki Hajao műve.
Finomsággal, humorral és mélységeivel költözött a bőröm alá, így tanít és ébreszt.
🕉️Mi a szeretet?🕉️
Sokszor vetem fel ezt a kérdést itt-ott, mert azt tapasztalom a “spiri”, önismereti világban sok esetben félre van értve, nem középről van szemlélve, hanem valamiféle cukormázas vagy katartikus élmények tapadnak hozzá, amik számos esetben illúziók, illúziófelhők.
Egy bizonyos helyről nézve, számomra a szeretet leghitelesebb formája a jelenlét, a valódi figyelem.
Ha tudsz valóban a jelen pillanatban lenni és valódi figyelmet adni, akkor az szerető kedvesség – egy olyan tér, amiben a tudat, a szív és a test kongurenciája, integritása van. Tehát egy irányba mutat minden. Jelen vagy a másiknak.
Ha megnézzük, a kisbabáknak is erre van szüksége az egészséges lélektani fejlődésre: valódi jelenlétre és figyelemre, a valódi szükségletek kielégítésére.
Olyan korban élünk, ahol a telefon folyton a kezünkben van, rengeteg az impulzus, nincsen jelenlét a kapcsolódásokban sem.
Ez a film számomra a szerető kedvességet mutatja be. A konzisztens jelenlétet, a higgadt erőt, az ítéletmentes teret, amit egymásnak adunk – ha jelen vagyunk.
Szépen mutatja be a jó és a rossz feloldását a nem-kettőség alapú/nonduális térben.
Hogy a valódi démonok bennünk laknak: a téves nézetek, énséges akarások, hatalomra való vágyakozás, belső ellentmondások stb. által. Hogy a háborúk belül dúlnak. És ezek vetülnek kifelé.
Szépen mutatja azt is, hogy az igazság látásáért és a lényeg tapasztalásáért le kell menni a tudattalan bugyraiba is, a saját sötétünkkel való szembenézéssel.
Mutatja azt is, hogy a legfontosabb és legnehezebb hely, a “sötét szoba”, a gyerekkor, a kicsi gyermek részeink, melyeknek gyógyítása, integrálása az Út elengedhetetlen része.
Ábrázolja azt is, hogy a nagy “mágia” és hatalom mögött sokszor egy nagyon sérült személyiség, egy magányos gyermek lakozik. És, hogy nem csak az advaita út, hanem a személyiségmunka is lényeges.
Valamint, hogy a nap végén, a mindennapok lépcsőjén, mind emberek, és egyek vagyunk.
Szeretettel ajánlom, ha egy mély és valódi alkotást szeretnél látni.
Öleléssel,
Bogi
